Első fejezet
- Anya, ma elmehetek a Corvin bevásárlóközpontba? – kérdeztem halkan.
- Igen. De időbe gyere haza – mosolygott kedvesen. Egyik legjobb barátnőmmel találkozóm volt. Átöltöztem, anyu adott egy kis pénzt, és én elindultam a hév felé. A nap fényesen sütött, de mégis hideg volt. Nekem kicsit rossz elő érzettem támadt, de nem foglalkoztam vele. Fel szálltam a hévre, és a telefonomon zenét hallgattam. Fluortól a Csicska lángost indítottam el. Nagyon szerettem ezt a számot.
Leszálltam a hévről a buszra vártam. Az ég egyre sötétebb lett, és már a nap sem sütött annyira. Felszálltam a buszra, egy húsz év körüli srác mellé ültem le. Ő olykor-olykor rám nézett, és én is figyeltem őt. A buszon sok ember utazott.
Amikor odaértem a Corvinba, a fiú is ott volt mögöttem. A lift felé mentem, és ő is. A liftet vártam. Egy idős hölgy szállt be először, aztán egy középkorú férfi, mikor már négyen voltunk a liftben. A férfi hirtelen elővett egy pisztolyt. A torkomból egy rémült sikoly szakadt fel, mire a fiú közelebb lépett és megszorította a kezemet.
- Nem lesz semmi baj, én vigyázok rád – suttogta halkan a fülembe. Én nem tudtam mit mondani neki a félelemtől. A férfi lelőtte a hölgyet, én pedig egy hatalmasat sikítottam még egyszer. Éreztem, hogy itt és most meghalok. A férfi felém fordult és rám szegezte a pisztolyt. A fiú ellökött engem, és őt találta el az a gyilkos lövés.
- Neeee! – ordítottam. Alig pár perce ismertem őt de mégse akartam elveszteni.
- Hé, kislány. Ne kiabálj, én is elvesztettem már sok embert, és most jön az én időm. – Aztán elsütötte a fegyvert. Sötétséget éreztem, és hatalmas fájdalmat. Ott feküdtem a földön. Amikor sok embert láttam meg körülöttem. A barátnőmet is… Aztán minden végleg sötét lett…
Anya / Anikó szemszöge:
Éppen a vacsorát készítettem, amikor megcsörrent a telefonom. Flóra barátnője volt az, Dorina. Felvettem a telefont.
- Igen? – szóltam bele kedvesen.
- Flórát… Flórát a liftben… lelőtte két másik emberrel együtt egy férfi – sírt Dorina. A könnyeim csak úgy elkezdtek folyni, el se hiszem, hogy a lányommal mi történt.
- És ő hogy van? – kérdeztem halkan.
- Meghalt – mondta ki csendben. – A rendőrök beszélni szeretnének magával.
Amikor odaértem a lifthez, láttam a holttesteket letakarva.
- Jó napot. A lány édesanyja vagyok, akit lelőttek.
- Jó napot, Asszonyom.
Felvették az adataimat, és elmeséltek mindent. Nyomozást is indítanak az ügy miatt. Nem tudom felfogni, hogy az alig tizenöt éves lányom halott. Nem akartam elhinni, bíztam benne, hogy csak egy rossz álom ez az egész. Amikor megmutatták a holttestét a lélegzetem is elállt, ő volt az. Az arca elgyötrő volt és a gyomrában két golyó volt.
- Ő az – sírtam.
- Köszönöm, asszonyom, haza is mehet, ha gondolja. Értesítjük a nyomozással kapcsolatban.
- Rendben, viszlát.
- Viszontlátásra!
Kristóf / a fiú szemszöge:
Ez a nap is unalmasan telt. Egyik haverommal mentem éppen haza, amikor megcsörrent a telefonom.
- Szia, anya – szóltam bele kedvesen.
- Drágám, kérlek, menj el a mamának és a papának valami ajándékot venni – kért meg anya.
- Miért is?
- Ma van az ötvenéves évfordulójuk.
- Akkor majd este, szia anya! – köszöntem el tőle.
A busz felé vettem az irányt. Ott vártam, és közben gondolkoztam. Fura érzésem volt, mintha ma valami rossz történne. Felszálltam a buszra, és leültem az egyik üres székre. Már az ötödik megállónál lehettünk, amikor egy szép, fiatal lány ült le mellém. Sokszor néztünk egymásra. Megbabonázott. Amikor leszálltam a buszról, láttam, hogy ő is. A liftnél álltunk mindketten.
Négyen voltunk a liftben, amikor az egyik férfi elővett egy fegyvert, erre a lány egy hatalmasat sikított. Sajnáltam, meg akartam vigasztalni. Én meg fogtam a kezét, és ezt súgtam neki.
- Nem lesz semmi baj, én vigyázok rád...
A lány nem szólt semmit, csak nézett a férfira. Az idegen megölte azt a hölgyet. Láttam, hogy a lányt akarja most, ezért én félrelöktem, engem ért a golyó. Hallottam még a lány kiabálását. Aztán őt is megölte. Én még megfogtam a kezét, aztán minden elsötétült…
